Emberek a vagyonvédelem és a Nyugalom Kft mögött
Cikksorozatunk új részével szeretnénk folytatni a betekintést a vagyonvédelem, és a színfalaink mögé. Cégünk több mint három évtizednyi jelenléte mögött emberek állnak. Hozzáállásuk, munkájuk összessége határozza meg a Nyugalom Kft hírnevét. Amikor ránk számítasz ügyfélként, akkor igazából a kollégáink munkájára számítasz.
Negyedik interjúnk alanya a biztonsági őr csapatunk tagja csoportvezetőként. Több, mint 20 éve dolgozik nálunk. A felkészült és megbízható kolléga mintapéldája. Bolla Gáborral beszélgettünk.
– Gábor, mióta dolgozol a Nyugalom Kft-nél?
– 2001 májusában kezdtem, ez bizony elég régen volt.
– Jelenleg mi a feladatod, mit csinálsz most?
– A cégen belül vagyok csoportvezető, több helyen is dolgoznak vagyonőreink. Én az egyik külföldi cégnek a telephelyén a biztonsági szolgálat munkáját koordinálom.
– Tehát nem fegyveres járőr vagy?
– Voltam az is. Végigmentem a ranglétrán. Kezdtem biztonsági őrként, aztán lettem fegyveres járőr, azt követően lettem csoportvezető.
– Egy jó nagydarab mackós ember vagy, ebben szakmában azért ez szükséges. Vannak veszélyes helyzetek, ahol nem árt a testi erő. Mit szeretsz ebben a szakmában?
– Aki a vagyonvédelem feladatait megismerve megérzi annak a felelősségét és szépségét, az nem akar már váltani. Sokat gondolkodtam korábban, ha nem ezt csinálnám, akkor mivel foglalkoznék? Nem nagyon jutottam egyről a kettőre, megmondom őszintén.
Számomra egyébként a legfontosabb, hogy jó a társaság és a vezetőség. Megbecsülnek, őszinték vagyunk egymáshoz, mindent meg tudunk beszélni. Voltam már kiváló vagyonőr is.
– Mennyi idős vagy most Gábor?
– Idén töltöttem be a 43 évet.
– Akkor azért van még jó pár év hátra a nyugdíjig. Ebben a szakmában képzeled el magadat?
– Ha nem nyerek a lottón, akkor igen, de ha nyerek akkor is be fogok jönni dolgozni, nem hagyom cserben a céget! Annyi mindent kaptam már a Nyugalomnál.
– Nem te vagy az első, aki ezt mondja az interjúban, hogy nagyon sokat kapott a cégtől. Jó ezt hallani. Te is egy ismert biztonsági ember vagy, mármint kinézetre itt Veszprémben. Veled találkozhattunk mondjuk kézilabda meccseken is korábban?
– Valóban, 2003 körül kezdtem még a kisebb csarnokban meccseken rendezvény biztosítóként dolgozni és már akkor sem ijedtem meg az árnyékomtól. Minden poszton be lehetett vetni már akkor is! Aztán az arénában már a feladatom a játékvezetők védelme volt. Voltak meleg helyzetek! Főleg a félidőben, vagy amikor lefújták a meccset. Volt olyan, hogy háttal álltam a szurkolóknak, hogy a söröskorsóval engem találjanak el, ne a játékvezetőt. Az ajtóig szoktuk kísérni őket.
– Hogy lehet elkerülni azt, hogy az ember egy éles helyzetben indulatból odacsapjon egyet? Hol van a határ?
– Nagy önuralom kell sokszor. A feladatra kell koncentrálni, az adott személyre, akit védesz. A másik fontos szempont, hogy nem egyedül vagyok ilyenkor, hanem vannak társaim, akiknek szüksége van az én higgadt fellépésemre is. Nagy dolog volt számomra például, amikor egy külföldi játékvezető az öltöző előtt visszafordult és kezet nyújtott. Ez egy komoly visszajelzés volt számunkra, hogy jól végeztük a dolgunkat.
– Melyik volt az az éles helyzet, ami megmaradt benned?
– Talán az első. Egy élelmiszer boltból kaptuk a riasztást, éjszakás járőrök voltunk. A fegyveres járőr társammal kimentünk a helyszínre és láttuk, hogy be van szakítva az ajtó. Éppen cigarettát pakoltak. Azonnal értesítettük a rendőröket. Aztán bementünk az üzletbe. Az egyik betörőt a kollégám elkapta, mielőtt elmenekült volna. Nekem viszont gyanús volt a sok táska, biztos voltam benne, hogy többen vannak. Körbejártam az üzletet és a mosdóban az egyik ajtót zárva találtam. Mint a filmekben alá néztem, de nem láttam semmit. Betörtem az ajtót és ott volt megbújva a másik betörő. Így fogtam meg a wc-ben. Volt bennem adrenalin rendesen. Ez nagyon megmaradt. Az első éles helyzetem.
Mit csinálsz Gábor, amikor nem dolgozol?
– A munkám mellett a családom a legfontosabb, ezért igyekszem minél több időt velük tölteni.
Ugray Adrián